A bika terelése

Fedetlen mellkassal, mezítláb érkezik a piacra. Lesöpör magáról port, sarat és hamut; teli torokból nevet. Nem használja a halhatatlan isteni…

Megtérni az eredethez, visszajutni a forráshoz erőfeszítésbe került. Ellene tenni olyannak tűnik, mintha visszasüllyednél, vakká és süketté válnál. Kolostoron belül…

Ostor, kötél, ember, bika – mind az ürességbe tér. A kék ég tágas és széles, szó nehezen adhatja vissza. A…

A bikát megülve hegyi viskójába ért. A bika pihen és ő is nyugodt, de a késői vöröslő nap még álomszerű.…

A bikán ülve, hazafelé kanyarogva a bambuszfurulya hangja búcsúztatja az esti napfényt. Egy ütem, egy hang – határtalan jelentés. Ismerve…

Az ostort és kötelet mindig kézben tartva – mert félő, hogy még a poros ködbe veszne­ – vezethetővé és tisztává…

Lélek és test minden ereje kell a befogásához. Akaratos, hatalmas ereje végtelen. Néha a fennsík felé tör, vissza a felhő…

Egy ágon sárga madár énekel. Napsütés, langyos szél, zöld fűz a parton. Ha megfordul, sem rejtőzhet el újra. Feje és…

A vízpart melletti erdő alján számtalan lábnyom, az illatos fűsövényben is láthatók nyomai – de hol a bika? Még a…

Sietősen hajtja félre a füvet a nagy keresésben. A folyó széles, a hegyek távoliak, egyre messzebb visz az út. Az…