csendesedés
Zen, egyszerűen.
Most akkor csinálod
vagy csinálod?
Zen
Ha eltekintünk attól, hogy divatosan túlmisztifikáljuk, akkor megállapítható, hogy a zen egy olyan keretrendszer, ami az elején – még tapasztalat híján – nem más, mint filozófia és vallás. Mihelyst gyakorolni kezdjük, módszer. Ha tovább haladunk, irányvétellé válik. Később útjelzőként használható. A tapasztalat idejére teljesen eltűnik, majd eszköz lesz annak megértésére, leírására, később továbbadására.
Egyszerű, mert a mindent elsöprő érdeklődésen és bizalmon kívül semmi nem kell hozzá. Nehéz, mert értelemmel nem fogható fel a gondolkodáson túli.
– Mi a zen? – kérdezték Jün-ment.
– Ez az! – válaszolt a mester.
– Mi az Út? – folytatta a kérdező.
– Nagyon jó!
A bika terelése
zen képregény
A nyugati gondolkodás számára inkább szimpatikus vizuál-ezoterikus tanok képi világával szemben a zen nagyon kevés vizuális szimbólummal dolgozik, gyakorlatilag csak a zen kör az, ami átível a hagyományokon, időtől, régiótól függetlenül. A puszta szimbólum fogalmán már túlmutat a meditáció útját leíró „bika terelése” képsorozat, mely a korábbi, indiai és tibeti hagyományokban is megjelent szerzetes, elefánt és majom történetére eredeztethető, és ami a több verzióban is megjelent a kínai csan történetében öt, hat és tíz képpel.
Alább a legkésőbbi, tíz elemből álló történet látható, amelynek megrajzolása Kuóan Shíjuan nevéhez fűződik és aki rövid bevezetőt és verset is csatolt a képekhez. Ebben a sorozatban már-már eltűnik a régebbi verziókból még sugárzó, iskolásan egyszerű finomodás és linearitás koncepciója. Helyette sokkal durvább, szaggatottabb és távolról sem evidens a történet, ami az eredeti indiaihoz képest egy másik igényt sugall: itt inkább útjelző, mintsem a fejlődés puszta leírása, folyamatábrája.
Az útjelző mivolta azt jelenti, hogy nem megérteni és megvalósítani kell a képsorozatot, hanem felismerni a gyakorlatunk jelen stációját. Így, mintegy visszajelzésként biztosíthat arról hogy nem rossz a nyomvonal, amin haladunk.
Ráadásul két idősíkon értelmezhető: nemcsak az egész életre kivetítve (amely teljesítése valószínűségének, nehézségének és az ahhoz szükséges időnek az érzete a zennel ismerkedők motivációját rendesen megtépázza), hanem egyetlen, kellően hosszú és mély ívet megjárt meditációs gyakorlatra is (amely szintén nem adja magát könnyen, legalábbis a tíz állomás teljes bejárása).

Sietősen hajtja félre a füvet a nagy keresésben. A folyó széles, a hegyek távoliak, egyre messzebb visz az út. Az erőlködéstől kifáradva, megtört lélekkel, sehol nem találja, de a hallja a juharfák kabócáinak esti énekét.

A vízpart melletti erdő alján számtalan lábnyom, az illatos fűsövényben is láthatók nyomai – de hol a bika? Még a távoli hegyek mély erdeiben sem maradnak rejtve égnek emelt orrlyukai.

Egy ágon sárga madár énekel. Napsütés, langyos szél, zöld fűz a parton. Ha megfordul, sem rejtőzhet el újra. Feje és szarva a sűrűben – még lerajzolni is nehéz.

Lélek és test minden ereje kell a befogásához. Akaratos, hatalmas ereje végtelen. Néha a fennsík felé tör, vissza a felhő és köd mélyére.

Az ostort és kötelet mindig kézben tartva – mert félő, hogy még a poros ködbe veszne – vezethetővé és tisztává válik, a hám köteléke nélkül is magától követi az embert.

A bikán ülve, hazafelé kanyarogva a bambuszfurulya hangja búcsúztatja az esti napfényt. Egy ütem, egy hang – határtalan jelentés. Ismerve e dalt, miért jártatnád a szád?

A bikát megülve hegyi viskójába ért. A bika pihen és ő is nyugodt, de a késői vöröslő nap még álomszerű. Az ostor és kötél már használatlanul hever viskója mellett, a fűben.

Ostor, kötél, ember, bika – mind az ürességbe tér. A kék ég tágas és széles, szó nehezen adhatja vissza. A vöröslő lángú kályha ellenáll a hónak. Idáig kell jutnunk, hogy beérjük őseinket.

Megtérni az eredethez, visszajutni a forráshoz erőfeszítésbe került. Ellene tenni olyannak tűnik, mintha visszasüllyednél, vakká és süketté válnál. Kolostoron belül nem látni a kolostoron kívülit. A folyó széles és hosszú, a virág piros.

Fedetlen mellkassal, mezítláb érkezik a piacra. Lesöpör magáról port, sarat és hamut; teli torokból nevet. Nem használja a halhatatlan isteni igazságok titkait, egyenes tanításától kinyílik a száraz fa virága.
Magunkról
Célunk az, hogy kedvet, motivációt és támogatást adjunk a zen meditáció gyakorlatához, javarészt az ülőmeditációra fókuszálva. Szeretnénk ehhez egyszerű, nyugodt környezetet biztosítani, elkerülve a szükségesen túli történeti-kulturális-monasztikus aspektusokat, megtartva viszont a zen eredeti irányvételét és minimalizmusát. A szívünkhöz közel álló egyéb misztikus/kontemplatív/meditatív hagyományok gyakorlatait és eszköztárát is használjuk, ahol azt saját tapasztalataink alapján előremutatónak érezzük.
A kontemplatív hagyományok nagy részére jellemző, hogy hangsúlyozzák nemcsak a gyakorlat következményének, hanem magának a gyakorlatnak az örömeit is – annak minden nehézsége, kihívása mellett. Ha lehet a gyakorlatot örömteli atmoszférában és életélménnyel végezni, akkor miért ne végezhetnénk úgy?
Nem szeretnénk azonban sprilituális szórakoztatással foglalkozni. Ha egyszer eljutsz arra a pontra, hogy konkrétan szeretnéd csinálni és megtapasztalni, akkor ezt érdemes igazán megbecsülni és nem helyettesíteni/felturbózni intellektuális, művészeti, tudományos vagy bármi más l’art pour l’art spiritualitással.
Röviden: ha csinálni szeretnéd, akkor tudunk segíteni. Egyéb aspektusoktól szeretnénk távoltartani magunkat. Ennek megfelelően örömmel veszünk minden kérdést, javaslatot, kommentet, ami a megtapasztalás felé irányít. Ami nem, azzal mi sem terhelünk titeket.
Reméljük, hamarosan ülhetünk egymás mellett! ;o)

Vu-cu Fa-jen1 megkérdezte egy szerzetestől:
– Csien2 és a lelke különváltak. Melyik az igazi?
1Vu-cu (Csing-Jüan) Fa-jen (1024-1104), kín: Wuzu (Qingyuan) Fayan 五祖 (清遠) 法演, jap: Goso (Seion) Hōen, kor: O-Jo Peob-Yeon 오조법연
2 Csien (jap: Seija) története: Volt egyszer egy öregember, akit Chokannek hívtak, és aki elvesztette első lányát. Ahogy elképzelheted, nagyon ragaszkodott második lányához. Sei volt a neve; Jo fiatal nőt jelent. Sei nagyon szép volt, akárcsak a szomszédja, egy Ochu nevű fiú. Nagyon aranyosak voltak. A család nézte a két gyereket, ahogy játszanak, és azt mondta: „Ó, milyen remek pár alkotnak. Milyen aranyosak együtt.” Chokan gyakran mondta: „Ti ketten tökéletesen illettek egymáshoz.”
Nos, idővel felnőttek, és valóban így éreztek egymás iránt: „Te vagy nekem a megfelelő. Te vagy az én nagy szerelmem.” De aztán, nagy megdöbbenésükre, Chokan elmondta lányának, hogy férjet választott neki. És az nem Ochu volt! Ma már elképzelhetetlennek tűnik ez, de akkoriban, és még nem is olyan régen, ez nagyon gyakori volt. Ma is vannak kultúrák, ahol ez a fajta elrendezett házasság meglehetősen gyakori. Mi történt tehát ezzel a fiatal szerelmes párral? Nem tudták elviselni a helyzetet. Ochu nem tudott ott maradni és nézni, ahogy szerelmét hozzáadják valakihez, akit nem szeret. Felült egy csónakra, és elindult felfelé a Jangce folyón. Aztán észrevett valakit, aki a parton futott, és utána kiabált. A sötétbe pillantott – ki lehetett az? Sei volt az! Felvette a csónakba, és együtt indultak el. Az évek teltek. Családot alapítottak. Most, hogy két gyermek édesanyja lett, Seijo mélyen megbánta, hogy elmenekült apjától. Tudta, milyen érzés szeretni egy gyermeket, ezért el tudta képzelni apja fájdalmát. Azt mondta Ochu-nak: „Vissza akarok menni szülőfalumba, hogy lássam apámat, és bocsánatát kérjem.” Ochu így válaszolt: „Én is így érzek. Menjünk!” Így újra csónakba szálltak, és visszamentek a folyón.
Amikor elértek a faluba, Sei a csónakban maradt, míg Ochu elment az apjához. Ochu mélyen meghajolt, és bocsánatot kért azért, hogy elszökött Seivel. Az öreg hitetlenkedve hallgatta. „Mi? Kiről beszélsz?” Ochu azt mondta: „A lányáról, Seiről. A csónakban van.” Az apja így válaszolt: „Nem, nincs ott. Az ágyban fekszik. Évek óta beteg, és nem tudjuk, mi baja van. Ott fekszik, mint egy üres héj. Azóta nem szólalt meg, hogy elmentél.”
„De ő követett engem” – mondta Ochu. „Egy másik országban élünk. A feleségem lett, két gyermekünk van, és nagyon jó egészségnek örvend. Most azért jött, hogy bocsánatot kérjen tőled.” Ochu a csónakhoz ment, és megkérte Seit, hogy jöjjön a házba. Eközben Chokan elment, hogy elmondja mindezt a beteg lányának. Még mindig nem szólva, felkelt az ágyból és kiment a házból. Sei a hajóról jött, Sei az ágyból jött, most pedig egyek lettek. A megdöbbent apa így szólt a lányához: „Amióta Ochu elment, élettelenül feküdtél, mintha a lelked elmenekült volna.” Sei így válaszolt: „Nem tudtam, hogy betegként fekszem az ágyban. Amikor meghallottam, hogy Ochu elmegy, utánarohantam mint egy álomban.”
Rendszeres gyakorlataink
Budapesten
Kedd esténként tartunk közös zen meditációs gyakorlatot az alábbi helyszínnel:
1055 Budapest, Falk Miksa u. 7., 4. emelet, a gangon jobbra a sarokban. Kapu: 'Misefay'.
Bejutás 17:00 órától, formális gyakorlat 18:00-tól, lifttel, teával, konzultációs és kóan interjúkkal, adománnyal.
A részvétel feltétele, hogy gyere el. :o)
Várunk szeretettel, akkor is, ha még nem volt szerencsénk!
Időnként tervezetten elmaradnak a keddi gyakorlatok, ezek követhetők, illetve naptárba felvehetők az Eseménynaptár oldalon.
További infót a Zen gyakorlat Budapesten oldalon találsz:

Zen elvonulások, események
Mindenféle dolgok vannak itt, ahova lehet jönni: egy és többnapos zen meditációs elvonulások, gyakorlatok, műhelyek és egyébségek Budapesten és mindenfelé.
Általánosságban érvényes, hogy egynapos zen meditációs gyakorlatainkat nagyjából havi rendszerességgel tartjuk Budapesten (jelenleg a X. kerületben), felváltva szombati és vasárnapi napokon. Itt mindenkit szeretettel látunk, azokat is, akikkel még nem találkoztunk azelőtt. Fontos, hogy aznap nincs lehetőség (értsd: idő) a gyakorlatról beszélni, így ha instrukciókra van szükséged, akkor a gyakorlat előtti este van erre lehetőség, ugyanazon a helyszínen, ott alvási lehetőséggel.
A műhelyek (workshopok) több órás események előadással, meditációs gyakorlatokkal, kérdésekkel és válaszokkal. Azt a célt szolgálják, hogy lehetőleg a teljesség igényével megbeszéljük a zen és a zen meditáció lényegét, hogy egész pontosan meglegyen, hogy mit és hogy gyakoroljunk. Bárkinek javasolt, aki még vagy nem találkozott a zennel vagy más hagyományban gyakorolt eddig és még nem volt szerencsénk egymáshoz. Ez azért külön esemény, mert elvonulások keretében erre sajnos nem sok idő áll rendelkezésre.
Elvonulásainkat szintén havi rendszerességgel tartjuk hétvégi (gyakoribb) és tíznapos (évente kettő) verzióban Etyeken. (Korábban voltak ötnapos elvonulásaink is, de 2023-ra ilyet nem terveztünk.) Ezekre is ugyanúgy várunk várunk minden érdeklődőt. Ezek az elvonulások mindig péntek délután/este kezdődnek és a kezdést megelőzően van lehetőség meditációs instrukciókra, ha még nem találkoztunk volna korábban.
Téli hathetes elvonulásunk már haladóbb kategória. Nem kizárt ezzel kezdeni (pontosabban: volt már rá példa), de sokkal megnyugtatóbb, ha előtte már vettél részt más eseményünkön és így tudod, hogy pontosan mire adod a fejed. 2024-re ilyet nem terveztünk.
– Mi az eredeti tudat? – kérdezték Jün-ment.
– Már létrehoztad, nagyonis látható! – válaszolt a mester.
Blog
Ez lesz az egész domain legkritikusabb része: okosságok kerülnek majd kinyilatkoztatásra blogok formájában.

Csend – most akkor kell vagy muszáj?
Kis értekezés hamarosan arról, hogy miért is kérjük :o)
Live!
2021 tavasza óta minden reggel igyekszünk 5:30-tól 6:20-ig élőben közvetíteni hajnali 50 perces meditációs gyakorlatunkat Facebook csoportunkban. (Elvonulásaink idején az ülőmeditációt megelőzi a magyar nyelvű Szív Szútra éneklése, valamint az ülés is hosszabb, 65 perces, így a közvetítés ideje 70 perc.)







